dobosigyorgy blogja

Mit kívánjak én ma reggel,

ölében az unokát,

amíg nagyon átkarolja,

adjon neki puszikát.

Ameddig Ő arra figyel,

érkezik a nyuszika,

csomagban a szép ajándék,

boldog lesz az unoka.

Nagyi még több puszit adna,

de már nem kell őneki,

mert hirtelen sok dolga lett,

kis csomagját rendezi.

Húzza is ám szépen kéri, 

játsszanak egy keveset,

míg az ebéd el nem készül,

gőzöl is a húsleves. 

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK! 

Engemet elcsábítottál,
nem kellettem teneked,
bíztam benned, talán tudtad,
fogtam már pár egeret.
 
Engemet te elraboltál,
a gazdimat nem lelem.
Merre menjek most én vajon?
Folyton csak őt keresem.
 
Sírok éjjel, nappal sírok,
hiányzik nagyon nekem.
vigyél vissza most azonnal,
ölében az én helyem!
 
A gazdim is sírhat nagyon,
hisz hiányzom már neki,
álmában is hangom hallja,
a Filemont keresi!
 
Ezért kérlek vigyél haza,
örülhessünk egymásnak,
akkor lehet újra nékünk
nagyon boldog vasárnap!

Fent vannak a szép fogak,
lassan újjá nőttek,
nem ehetek keményet,
csak puhát és főttet.
 
De az a legkevesebb,
meg is kell még szokni,
elmarad a puha hús,
nem kéne lefogyni.
 
Jól mutatok kövéren,
a fogam is látszik,
megújulnak alul is,
a felsővel játszik.
 
Szép leszek ám akkor én,
és vidáman járok,
csak bírjam ki addig is,
vagy sovánnyá válok.

Még nem értem el a célig,
tán elérem én!
Ha megkapom én az elveszett időért,
vagy küzdhetek tovább.
Lehet, hogy álmodom mégis a célt,
s nem érem el?
 
Ha egyszer átszakítom azt a bizonyos szalagot
nem csak álmodom,
a lelkemben boldogság oson.
Vele szárnyalok,
de maradok úgy is a földön.
Csak így lehet siker.
Mit tettem, vagy csak tenni akartam?
Istenem!- Ugye, Te figyelsz?
Ne hagyd, hogy szárnyaim törjenek,
a célt hadd érjem el
Nélküled, tudom, ez nem lehet.
Óvjál ás figyelj!
 
Ha egyszer mégis elérem,
felnézek az égre, feléd.
Köszönöm Néked is Uram!
Boldog leszel te majd akkor,
meg mindenki, akihez elér.

Az ihletet az adta, hogy megtaláltam a Googlén Varázslatos Meseverses kötetemet a Gyermek Szépirodalom listáján.

Kisgyermek a nagy sötétig
a szomszédban maradt,
mivel félt a köszörűstől,
egy kicsit ott ragadt.
 
Jött is ám az anyukája,
gyere haza gyerek,
nem bánt téged a köszörűs,
nem gyűjt gyerekeket.
 
Így nyugodtan el indultak
a szomszédba, haza,
hogy ne legyen éhes éjjel,
enni adott anya.
 
Így volt ez még nagyon sokszor,
kicsi volt a gyerek,
sok idő telt már azóta,
őrzi emlékeket.
 
Ez a kisgyerek én voltam, kit a szomszéd mindig a köszörűssel ijesztgetett, hogy maradjak még ott.