dobosigyorgy blogja

A terem üres,kint áll a tömeg,
pénztárnál Ők most veszik a jegyet,
színházteremben a függöny remeg,
ott készül most már a nagy piruett.

Készül a nagy tánc,forog a kerék,
kiváncsi erre,aki itt belép,
nyílik az ajtó,indul a tömeg,
és szép sorban foglalnak helyet.

Nyílik a függöny,indul a kerék,
mosolygó szempár néz már itt felém,
most figyeljétek a műsor mit ér,
és ekkor jön be a többi kerék.

Zene megszólal,a szívük is zenél.

Táncolnak Ők, már nézi a tömeg,
hosszú egyenes és nagy piruett,
mikor ez megvolt,tombol a terem,
a szavamat már én sem érthetem.

Nézem én Őket,arcuk mosolyog,
könnyem meg nékem ajkamon kopog,
leszólnak fentről,vigaszt nyújtanak,
nevetni látják most az arcomat.

És újabb forgás,még egy piruett,
ekkor már az én szívem is remeg,
Belőlük szól a tiszta szeretet,
boldoggá teszik most a lelkemet.

Halkul a zene,a műsor véget ér,
ráadást kapunk, bár nem kértem én,
arcukon mosoly,mossa lelkemet,
úgy érzem Nekik ez sokat jelent.

A végén lett nagy lelkiölelés,
és jó baráti telefoncserék,
persze csak számot,nem a telefont,
boldogan várom,ki hív majd vajon.