dobosigyorgy blogja

Nyugodt lett a kicsi cápa,
mert ivott sok tejet,
így most a nagy bálna hátán
vígan foglalt helyet.
 
Arra úszott egy szép delfin
aki tovább haladt,
hátha jut majd őneki is
szájába egy falat.
 
Cápa szólt a kis delfinnek,
igyon ő is tejet,
a bálna tán neki is ad,
mert könnyes a szeme.
 
A bálna is odafordult,
kaphatsz te is tejet,
ha jól laksz a finom tejtől,
foglalj nálam helyet.
 
Kis cápa is játszhat veled,
tudod: ő nem harap,
mégis jut a pocakjába,
sok sok finom kaja.
 
Nem bántja az embereket,
gyere te is velünk,
így játszhatunk mindenkivel,
és boldogok leszünk.
 
Így múlik el az egész nap,
boldogok is nagyon,
senkinek sincs semmi baja,
mindenki csak dalol.

A kis Bambi nagyra nőtt,
el is ment Budára,
ahogy ő most jobbra néz,
rálát a Dunára.
 
Kedve lenne úszni is,
hideg a víz néki,
ezért jobbnak találja,
még hideg van, nézi.
 
Meleg lesz majd a nyáron,
úszni fog majd benne,
ha engedi gazdája,
és ott lesz mellette.
 
Mert a Duna olyan nagy,
el is veszne benne,
kell neki a segítség,
így boldog a lelke.

Szegény öreg Télapónak
eltörött a szánja,
de aztán nagy csoda történt,
kinőtt a két szárnya.
 
Nem kellett így sem liftezni,
lépcsőt járni nem kell,
repkedhet így nagy vidáman,
partot mászni sem kell .
 
tele puttony szárnya alatt,
ajándékot hordja,
az erkélyre mind leteszi
a csizmákba sorba.
 
Ha kiürül a puttonya,
újra teletölti,
jut belőle mindenkinek,
nem kell meglepődni.
 
Sok kis gyermek mikor ébred,
mindegyikük kérdi,
erkélyeken a sok csomag,
egyikük sem érti.
 
A szüleik elmesélik,
télapónak szárnya,
mert a szánja ketté tört ám,
de így már nem bánja.

Kelepel már a nagy gólya,
nemsokára itt a tél,
elrepülnek Afrikába,
de tavaszra visszatér.
 
Megmutatja a kicsiknek,
lássák, hogy nem mostoha,
hogy őnéki Afrika lett
a második otthona.
 
Abba bízik, hogy mindegyik
épségesen odaér,
vihar sem lesz, Nap is süt majd,
jó, ha nem is volna vész.
 
Visszajövet elmeséli,
milyen volt az otthonuk,
tenger felett átrepülnek,
és mindegyik boldogul.
 
Új tavaszra a nagy gólya
kicsikkel is visszatér,
megúszták a hosszú utat,
hiába is fújt a szél.
 
A kicsik is jól megnőttek,
erősek, az nem vitás,
ezért bírták a nagy utat,
boldogok, mint senki más.

Elúszik a kicsi cápa,
megunta a sós vizet,
ő magában úgy gondolta,
keres egy kis édeset.
 
El is jutott jó sokáig,
meglátott egy vízesést,
feljutni én hogy is fogok,
hisz túl nagy a messzeség.
 
Arra jött egy púpúteve.
Megkérdezte: mi a baj?
Itt nem tudok tovább úszni,
mert jön a nagy zuhatag.
 
Csússz gyorsan az én hátamra,
elviszlek én tégedet,
elefánt is utol ér majd,
kiszáradnod nem lehet.
 
El is értek meddig kellett,
és átúszta a Dunát
végre a Nap ki is sütött,
mire érte a Murát.
 
Ott vidáman úszkálhatott,
ivott sok édes vizet,
volt nála egy jó nagy hordó,
amit teli merített.
 
Visszaért ám nagyon hamar,
osztotta a többinek,
jutott minden barátjának,
és még más is merített.