dobosigyorgy blogja

Ha az élet majd próbára bocsájt,
de le ne térdelj, hogy várd a csodát,
szemből se támaszd akkor a falat,
mert az a vonat szép lassan halad.
 
Tudod, utadnak nincsen még vége,
haladj csak tovább, ne nézz az égre,
ott csak a Napot, vagy felhőt látod,
nem érzed azt, ha más sokat számol.
 
Ezért csak figyelj, maradjál résen,
utad is görbe, de el ne tévedj,
különben magad gödörbe látod,
tudhatod akkor, más terád számol.
 
Maradjál nyugodt, eszed is legyen,
akkor az Úr is jó úton vezet,
így marad végül lelked is tiszta,
ha azt elveszted, nem nyered vissza.

Veszélyes játékot űzök a széllel,
és korbáccsal ütöm én azt most széjjel.
De keményen fogom mindig az ostort,
magamért teszem, hisz ez az én sorsom.
 
Nem hagyom néki, hogy énvelem játsszon,
inkább majd ráütök, ha kell még százszor.
De azért tanulja végre a rendet,
jobban jár, nagy ívben kerüljön engem.
 
De ha nem érti meg, kap majd még százszor,
húzzon el azonnal, járkáljon máshol.
Jegyezze! Sorsomat én tartom rendbe,
Hiába kavarog, nálam csak veszthet.

Sötét éjszakában vajon hova menjek,
találni sok szépet, ott én megpihenjek?
Angyalokat látom, táncolnak is nékem,
közbe súgják halkan:- látod? Szép az élet.
 
El is csodálkozom, hogy most őket látom,
angyaloknak táncát végre megcsodálom.
Ők rám mosolyognak, legyen jó a kedvem,
hisz a földön vagyok, nem a fellegekbe.
 
El is gondolkodom, tán nem vagyok ébren,
hogy is láthatom én őket fenn az égen.
Ha meg ébren vagyok, ez egy régi álmom,
nyitott szemmel őket mégis megcsodálom?
 
Angyaloknak táncát várom minden éjjel,
egyszer velük leszek odafenn az égen.
Táncolhatok velük, én is angyal leszek,
nem sietek oda, inkább még itt leszek.
 
Van nekem még dolgom ezen a világon,
angyaloknak táncát addig is csodálom.
Álmodj Te is velem, lássál sok sok szépet,
éjszakai táncnak hajnalba lesz vége.

Eltűnt már régen, mint ködben a szavak,
virágnak szirma is hervadtan maradt,
hiányát érzi búsan, nagy magányban,
nem leli örömét száraz virágba.
 
Tovább kell lépnie, hogy békét leljen,
csillagot nézi, tán ott vannak ketten,
de búskomor arccal az utcát járja,
kedvesét keresve mégsem találja.
 
De az Ő kedvese nem jön már vissza,
ezért az üvegből borát megissza.
Úgy gondolja attól jobb lesz a kedve,
feje megfájdul,pedig nincsen este.
 
Megjön az este, a sok bortól fáradt,
senki sincs vele, így egyedül hálhat.

Kiölni akarják
jó érzést szívekből,
nem várnak már semmit
többé oda fentről.
 
Csak a zsebük teljen,
többi nem is számít,
nem baj, ha nyomorog
sok millió másik.
 
Mivé lett a világ,
megvan bolondulva,
lesz-e vajon még jobb
alig pár év múlva?
 
Vagy marad minden,
megszűnik a világ,
hiába is mondja
jó ember az imát?
 
Elveszni már ne hagyd,
tegyél most a jobbért,
rakjál rendet Isten,
legyen végre jobb lét!
 
Ha Te ezt megteszed,
béke lesz a földön,
senki nem éhezik,
a rossz ne gyötörjön!