dobosigyorgy blogja

Csillagként ragyogsz az éjszakában,

érints meg engem, ahogy közeledsz,

minthogy kezem simítod hajnalon,

gyógyítod akkor fájó lelkemet.

Tudod?- a lelkek mind tovaszállnak, 

a test már nem fáj, nincs ki átkarol,

de két csillag ragyog fenn az égen,

szorosan együtt, újból átkarolsz.

Látod? - jövőt is akarom látni,

tudom, hogy soká lesz még a vége, 

de addig is még veled álmodom, 

egy jobb világ reményében élve.

Nem vagyok én kék madár,

ki fent száll az égen,

gondolatom messze száll,

ahol kell a béke.

Megnyugszik ott a lélek ,

a szeretet látszik, 

béke is lám megterem, 

távolság nem számít. 

Szerelmének hiánya

nehéz úgy az élet, 

gondolatom odaszáll, 

úgy lesz lelki béke. 

Jól esik egy kis vigasz, 

a lélek megnyugszik, 

könny is lassan elapad, 

bánat kicsit múlik. 

Még nem szólhat a nagy harang,

mi csak a jót várjuk,

aki most még nagyon beteg,

gyógyulást kívánjuk. 

Jönnek mégis majd szebb napok,

béke lesz a földön,

amikor majd üdvözöljük,

mosollyal köszönjön.

Megnyugszik a kicsi szívünk,

ha boldognak látjuk,

nem is tehet senki rosszat,

mert az útját álljuk.

Messzi szállnak gondolatok, 

egészen az égig,

úgy vigyázunk mi egymásra,

később azt regélik. 

Elmerengsz most a kórházi ágyban,

Holdat figyeled az éjszakában,

lehet, hogy az az ágyadat nézi,

titokban talán életed védi.

Tudja, hogy nálad még mindig baj van,

azért is vigyáz, megélj sok hajnalt,

amiért ott vagy, csak egy rossz álom,

az imák szólnak nagyon sok szájon.

Meggyógyulsz biztos, segít az Isten,

az élettel Ő soha nem viccel,

barátok várnak és ismerősök,

Te pedig mondjad: - én úgyis győzök.

Ami megtörtént, legyen csak emlék, 

öleld a párod, nyugtasd a lelkét! 

Nem kell nékem a kaviár, 

csak egy darab kenyér, 

margarinnal, parizerrel, 

az mindennel felér. 

Minek is a különleges, 

sok, sok drága vacak, 

hogyha nékem anélkül is

megtelik a hasam.

Vidám leszek csak azért is, 

nem fáj az én fejem, 

tart nekem a két hét szabim, 

kicsit útra kelek.