dobosigyorgy blogja

Kezet fognék a Tiszával,
nagy barátja lennék,
alhatnék én már vidáman,
csak jó kedvet adnék.
 
Beszélgetnénk mi csendesen,
örülnénk a mának,
viselkednénk is rendesen,
minket csak így várnak.
 
Megbeszélnénk, hogy mi legyen,
hol vannak határok,
én a vízparton ébredek,
lejjebb van az árok.
 
Szót fogadna ő énnekem,
mederben maradna,
és ahogy nagy útja vezet,
ki sosem szaladna.
 
Lám, nem lenne ott áradás,
ki nem szökne onnét,
nem is lenne több támadás,
meglenne a jobblét.
 
Milyen jó, ha így lehetne
barátságot kötni,
minden ember ott élhetne,
nem kéne elszökni.

Majd, ha mindenhol leszek, vagy sehol,
Nap fénye engem mindig átkarol,
ha Holdból hiányzik egy nagy darab,
gondold,abból lett nekem egy falat.
 
Ha felhők takarják majd kék eget,
rajt ülök én és nézlek Tégedet,
ahogy a felhő, én is fáradok,
vele együtt majd földet áztatok.
 
Ha szél fújja fákon sok levelet,
szellő szárnyain én is létezem,
ha már rombolna mindent szüntelen,
 
közbelépek és én nem engedem.
ha nem látsz mást,csak síron képemet,
hidd el, hogy én lám, mégis létezem.

 
Úgy érzed, minden elveszett,
Nap, Csillag, a Hold,
valaki mindent tönkretett,
ami az útjában volt.
 
Valaki hallgat a rosszra,
hiszi, az a jó,
rájön majd sok jó dologra,
tudja, hogy mi mire jó.
 
Lehet, hogy akkor már késő,
csak kísért a múlt,
arra már eljön a végső,
Rá örök álom borult.
 
Fejvesztve rohanna Hozzá,
nem álmodozón,
hiába,ott majd a fejfán,
az már majd nem válaszol.
 
Akkor már ne hulljon könnye,
azt előtte kell,
megvan a bocsájtás könyve,
amit a szívben tett el.

Föld és a Nap egymásba karolnak,
Napsugár adja az erőt,
Földön emberek dalolnak
szólnak, hogy legyen még erőd.
 
Hiszen, most még tán egyik sem fárad,
de néha mégis úgy lehet,
odafent égbolt most sápadt,
nem látni most a kék eget.
 
De csendben nézz most fel hát az égre,
lásd újra a Napsugarat,
csak felhő takarja éppen,
lassan vonul a Nap alatt

Így éljük a sorsot

és nem álmodunk,

az már bármit hordott,

mégsem vádolunk.

Így minden nap ünnep,

boldog pillanat,

bármiért is lüktet,

süt ránk még a Nap.

Szívemben az érzés

nem szűnik sosem,

ez igazi érték,

örökké teszem.

Nyitott szemmel járjál,

hidd el, jobb lesz így,

rosszat sose várjál,

hit csak így segít.

Uram! Téged kérlek:

- adj ehhez erőt,

hogy én még megéljek

boldogabb jövőt.