dobosigyorgy blogja

Álmomban veled táncoltam,
pedig még közel sincs tavasz,
a szél a havat sem hordja,
álmom az szép volt, s nem ravasz.
 
Ott nagyon gyönyörű nyár volt,
minekünk tapsolt a tömeg,
ébredni tudom, hogy kár volt,
s eltűnt a tánc és a tömeg.
 
Most csak a videót néztem,
a varázs tán odarepít,
csodát, mit látok a képen,
szívem a győztesért szorít.
 
Ez lett az életnek rendje,
van, aki mindig csak figyel,
zenében rejlik a lelke,
másik meg álmodva pihen.
 
Isten is tudja az égben,
van ki a jóért csak szorít,
figyeli buzgón és féltve,
szorít,hogy győzzön és fog is.

Járnám én a nagy Világot,
pénzem ahhoz túl kevés,
így eljutni valahova,
hát nagyon nehéz.
 
Járom már a nagy Világot,
azt én álmodom,
zsebem tele van már pénzzel,
így sem változom..
 
Felébredek az álmomból,
sorsom végig elkísér,
ébren nem lehetek gazdag,
bármit is ígér.
 
Jöhetne már nagy szerencse,
lottón egy kis nyeremény.
de ha nem veszek egy lottót,
nincs rá nagy esély.
 
Nem bízom a szerencsében,
inkább tovább álmodom,
keresek egy újabb álmot
úgysem változom.
 
Ne is legyek már dúsgazdag,
így nyugodtan alhatok,
nem zörögnek ablakomnál,
kik nem angyalok.

Most már csak kifelé teszed a szépet,

amit a szív diktál, abban a lényeg,

rádöbbensz akkor majd, mikor nagy baj van,

hallhatod csendben azt gyönyörű dalban.

Rádöbbensz majd reggel, este meg délben,

nagy illúziónak mi vethet véget,

gyűlölni fogod az egész világot,

fehéret is majd csak sötétnek látod.

Sötét az elme, majd ha kivilágít,

szív is megérzi, hogy neki mi számít,

és akkor hallgatja szomorú dalban,

majd akkor megérti, valami baj van.

Kérlek Nagy Isten,most ébreszd az elmét,

ha sokat késel, tán minden majd elvész.

Mint kitörő láva égeti partot,
bánat meg repeszti szívet,
parázsnak hangját már távolról hallod,
útjából tünteti hívet.
 
Ahogy lávát majd eléri hajnal,
ő halkan, fényesen pihen,
szív,ha bánatban bele is hal majd,
vajon,lesz majd, ki rá figyel?
 
Természet győz,vagy a gonosz ember,
ki földet éget, vagy szívet,
vagy eljő tán az igazság egyszer,
mi vállán sok sorsot cipel
 
Felnézhetsz majd a csillagos égre,
láthatod mit hoz az jövő,
szenvedés, vagy a jó esik félre,
széthull, vagy meglesz a kötő.
 
Hajoljál akkor jó nagyon mélyre,
döntsd el,hogy mégis mit akarsz,
melyik közelít most nagyon délre,
kávédba tán cukrot kavarsz.

Látsz gyermeki tisztaságot,

nyújtsd felé a két kezed,

szebbnek látod a világot,

ne mondd azt, hogy ég veled.

Nem mondod, mert hiszed, hogy még

van igazi szeretet,

eljöhet még így a jobb lét,

enélkül az nem lehet.

Hogyha ő is érzi nálad,

megfogja a két kezed,

nem lesz akkor soha bánat,

csak igazi szeretet.

Jól becsüld meg, amit kaptál,

sokszor visszaadhatod,

nem ürül ki a kincsestál,

így örökké adhatod.

Szeressél hát mindörökre,

tűnjön el a gyűlölet,

békességet égre, földre,

maradjon csak szeretet.