dobosigyorgy blogja

Virágok a réten
és Te is azt nézed,
még az élettől is
csak a jót reméled.

A rosszat nem látod,
azt hiszed,hogy álom,
még a görbe fát is
egyenesnek látod.

Vannak furcsaságok,
nagy-nagy tévedések,
azt hiszed csak véled
packázik az élet.

Nem kell belelépned
már a nagy gödörbe,
Segítenek néked,
majd csak belelöknek.

Még a nagy gödörből
lassan ki is mászol,
számtalan dolog majd
ebben meg is gátol.

És hogy ne essél Te
ilyen nagy teherbe,
segíteni egy fog,
csak is a jó Isten.

De hogy Ő segítsen,
Te is kellessz néki,
de ha nem akarod,
azt meg nem is érti.

Hogyha önmagadat
erősnek találod,
nem fog rajtad semmi,
ami néked káros.

Fogadj meg hát kérlek,
egy-két bölcsességet,
ha rosszat látsz akkor,
biztos elítéled.

Lehet sok pénzed,
Te nem vagy szegény,
de szívedben nincs
egy csöppnyi remény.

Remény a jóhoz,
szerető szóhoz,
nincstelen szíved
földön lakóhoz.

Látod a népet
boldogan élni,
szíved most érzi,
hogy lehet élni.

Minek a sok pénz,
ha nincs barátod,
lehet hatalom
az csak egy átok.

Magányos sorsod
egyedül járhatsz,
talán a sok pénz,
neked csak árthat.

Csodát látni jaj de szép,

álmodni a szépet,

hogy a földön békesség,

szeretetre éhes.

Távolból a tűzgolyó,

már rég tova szállott,

nincsen most már háború,

ezen a világon.

Most lám csak a szeretet,

tölti be a földet,

és a rossz majd eltűnik,

tán már mindörökre.

Nem lesznek rossz emberek,

hűtlenkedő fajta,

mert azok már nem is itt,

másik bolygón laknak.

Jaj de szépet álmodtam,

kár,hogy felébredtem,

milyen rossz volt amikor,

én ezt felfedeztem.

Jött egy furcsa látomás,

amit most én látok,

hogy nincsen még békesség

ezen a világon.

Hűtlenkedőek hada

másik úton járnak,

akik nem a jövőnek,

élnek inkább mának.

De eljő majd az idő,

hogy megöregednek,

siratják a múltukat,

nekik sem lett könnyebb.