dobosigyorgy blogja

Meki bébi nagyon édi,
folyton csak a gazdit nézi,
de közbeszól már az anyja,
enni kell, mert nem nősz nagyra.

De még enni nem akarok,
inkább kicsit itt maradok,
két perc múlva leszek éhes,
akkor eszem az ebédem.

Meglásd anya enni fogok,
benned tejet nem is hagyok,
akkor ehetsz te is újra,
fekhetsz akkor majd kinyúlva.

Nem is éhes, fáradt leszel,
hogyha túl sok zabot eszel,
adsz belőle, én is egyek,
gazdinak is marad tejed.

Nem baj, hogyha néha lefagy,
mondhatod még azt, hogy szevasz,
de a tavaszt nagyon várjuk,
szívünket is jól kitárjuk.
 
Jön a Húsvét és a Pünkösd,
ajándékot mikor küldöd?
Plázákban lesz majd nagy tömeg,
lesz is sok sok buta szöveg.
 
Így volt ez az elmúlt évben,
sonka is volt terítéken,
tojás is volt,de nem nyuszis,
el is fogyott bíz ám úgyis.
 
Várjuk mi azt éjjel, nappal,
misét mondatunk a pappal,
jöjjön el a Világbéke,
ünnepeknek úgyis vége.

Mikor felkel majd a Hold,
Nap már régen bujdokol,
álmaidban hol lakol,
hogy ott meg is változol.
 
Minden szép és oly csodás,
mindez csak egy képvarázs,
álombéli látomás,
lehet-e még hangja tán.
 
De jön ám az ébredés,
az órád is jelzi épp,
valóság, s nem képzelés,
jót tehetünk tán mi még.
 
Nap is lassan ébredett,
a munkába menni kell,
hallgatod a híreket,
a jövőben bízni kell.
 
Milyen furcsa ébredés,
az álomban volt mi szép,
ébren nem csak képzelés,
talán lehet jó is épp.
 

Távolból küldök búcsú csókokat,
nem mondok többé bűvös bókokat,
eztán már én csak csendben létezem,
mi is van távol már, nem kérdezem.
 
Fekszem szobámban,mint a gondolat,
utazik lelkem, bár nem gyorsvonat,
úton, útfélen egyre ténfereg,
keresi tán az újabb fényeket.
 
De addig is én csendben búcsúzom,
eltűnt a varázs ezt nem álmodom,
felébredek tán még sok hajnalon,
távoli ködben mégsem láthatom.
 
Ha lesz új varázs, akkor létezem,
maradok csendben és nem kérdezem.

 
Hívő ember nem pokolba,
hanem mennybe kerül,
mert a pokol idelent van,
nem pedig ott felül.
 
Mért kell félni a pokoltól,
ha oda felkerülsz,
mikor azt már itt megkaptad,
mibe belemerülsz.
 
Pokol mélye sok emberben
szép csendesen lapul,
de ha mégis onnét kijut,
előkerül vadul.
 
Ilyenkor a legjobb dolog
visszafogni magad,
akkor talán a pokol majd
egymagában marad.
 
Kerüljed a gonoszságot,
ne éljél hát vadul,
így akkor a mennybe kerülsz,
a pokol meg lapul.
 
Nem szerzett meg ő így Téged,
csak egyedül marad,
keressen csak gonosz csókot,
majd csak társra akad.