dobosigyorgy blogja

Emlékezz még a régi nyárra,

a téren álltál valakit várva,

talán egy csók volt, elég volt ennyi,

tudtál Te mégis oly boldog lenni.

De aztán közben múltak az évek,

akit ott vártál,feledett Téged,

mert neki nem volt már elég ennyi,

könnyebb volt inkább gyorsan elmenni.

Azóta Őt már hiába várod,

tudod, hogy úgyis más karján látod,

ezért hát jobb lesz távolban lenni,

felemelt fejjel most tovább menni

Ha felnőnek a csillagok

és szárnyalnak az angyalok,

de én mégis itt vagyok,

azért el nem kullogok.

de nem esek én kétségbe,

és lesz vacsim is estére,

beírom a füzetbe,

nem lel süket fülekre.

Majd felnőnek a csillagok,

és hozzám szállnak angyalok,

akkor Te majd láthatod,

hogy én mégis szárnyalok.

Lehet sok pénzed,
Te nem vagy szegény,
de szívedben nincs
egy csöppnyi remény.

Remény a jóhoz,
szerető szóhoz,
nincstelen szíved
földön lakóhoz.

Látod a népet
boldogan élni,
szíved most érzi,
hogy lehet élni.

Minek a sok pénz,
ha nincs barátod,
lehet hatalom
az csak egy átok.

Magányos sorsod
egyedül járhatsz,
talán a sok pénz,
neked csak árthat.

Készítik már az új zászlót,
lila,fehér,zöldet,
ahogy látják a Fradisták,
rögtön hanyat dőlnek.

Meglátja a Dózsa tábor,
hiszik,csodát látnak,
nem tudják,hogy sokat ittak,
vagy most van a másnap.

Ilyent Ők még úgy sem láttak,
tán már egyesültek,
mi is történt valójában,
tán nem értesültek.

Ezután most mi lesz a gond,
mien veszekednek,
melyik csapat színét tegyék
akkor majd előbbre.

Még nem tudják eldönteni,
addig vitatkoznak,
vagy a két színt megkeverik,
és újat alkotnak.