dobosigyorgy blogja

Marianna készítette

nagyon finom krémleves,

amit aztán tudok éppen,

soha nem lesz rémleves.

Szépen fel is diszítette,

zsemlyekocka, sajttal is,

és az íze nagyon finom,

jól tudja ezt maga is.

De azért ám nagyon izgult,

hogy ízlik majd minekünk,

otthagyjuk-e az egészet,

vagy éhesen elmegyünk.

Titok volt ám, hogy mi is az,

nem mondta meg minekünk,

de mivel, hogy nagyon ízlett,

utána jót nevetünk.

Volt ám aztán még sok más is,

én azt el nem árulom,

ha kis tesóm elárulja,

én azt inkább rábízom.

Kistesómmá fogadtam Őt,

remélem megengedi,

mert én már a búcsúzónál,

ezt mondtam még Őneki.

Fent szállok az égen,

lesznek szárnyaim,

ameddig csak élek,

vannak vágyaim.

Akkor hozzád szállok

és megkérdezem:

-megvan boldogságod,

most jól létezel?

Mondd el azt Te nékem,

nincs semmi bajod,

úgyis figyelem majd

minden sóhajod.

Ne hagyd összetörni

lelki szárnyaim,

tudhassam figyelni

boldog napjaid.

Mert a lelki szárnyam

nem törik sosem,

amíg élek, tudjam,

hogy Te létezel.

Egyedül a régi képed figyeled,

nincsen nálad,aki ott ült teveled,

boldogságot nem találod,

mosolyodat mért nem látod,

nem tudod, hogy mért maradtál egyedül.

Küldök néked boldogságot akarom,

kapd meg tőlem akkor az én mosolyom,

mosolyodat megtalálod,

benne lesz a boldogságod,

ezután már téged a rossz  elkerül.

Milyen jó lesz, hogyha újra mosolyogsz,

akkor majd csak vidámságban csacsorogsz,

elfeleded a bánatot,

eltűnik,ki bajt okozott,

és akkor már sosem leszel egyedül.

Egy nagyon jó barátomnak,Kit ártatlanul megbántottak.

Megjelent Skypen a Drága,

megjött Ő végre bizony,

akire régóta vártam,

szólalni most nem tudok.

Olyan lett most ez az érzés,

hogy a szívem is jobban dobog,

meglátni mosolygós arcát,

ami most felénk ragyog.

Tudja, hogy nagyon hiányzott,

de erről nem tehetett,

teszi azt,mit a sors mondott,

most végre már itt lehet.

Elakadt nagyon a nyelvem,

beszélni nem is tudok,

de ahogy mesélni kezdett,

attól én felvidulok.

Otthon volt gyönyörű lánya,

mint anyja, oly aranyos,

szájlakat nincsen már zárva,

beszélni én is tudok.

Mesélek sok minden szépet,

amiről még nem tudott,

mosoly volt erre a képlet,

én most már boldog vagyok.

Várom, hogy felhívjon ismét,

ne bújjon most újra el,

jó, hogyha megvan az ittlét,

sors akkor csak jót cipel.

Tudod, Isten azt is látta,

hogy örökbe fogadtál,

de tudod, most azt is látja,

hogy Te bajba jutottál.

Átsegít Ő minden bajon,

hogy vigyázhass énreám,

lesz vidámság még sok napon,

Te itt köztünk maradjál.

Óvja Ő a lépteidet,

figyelni tudj még Te rám,

kell nekem a felügyelet,

így vidám az én orcám.

És a nagyon - nagy szeretet,

ami mindig összetart,

a rossz végleg el is mehet,

sok vidámság betakar.

Élünk még vagy hatvan évig,

sokat együtt mulatunk,

lehet, sokan még nem értik,

de azért is maradunk.

Pillácskának Gyuriapcitól