Jövőkép

Nem kell énrám a sírhalom,
fejem fölé sem kereszt,
nem leszek más,mint tiszta por,
mit szél útjára ereszt.
 
Száll a por, mint az emlékem,
amit mindenki feled,
akkor semmi nem kell nékem,
pénzen sok mást is vehet.
 
Vehet talán még könyvet is,
miben lesz majd a mesém,
nem baj, ha szeme könnyezik,
ha az szívéhez elér.
 
Talán nem leszek feledve,
mesékben élek tovább,
szemként figyelve felette,
végén ott lesz a vonás.
 
Keres egy régebbi képet,
honnét jöttek a mesék,
nem talál mást, csak egy széket,
ami rég volt az enyém.
 
Kérdheti tőle:- ki volt terajtad,
a szék bizony nem felel,
szívében valami kattan,
nincs emlék, amire figyel.