Jövőből jöttem

dobosigyorgy•  2016. december 11. 20:45

A jövőből jöttem,
utat építettem,
az Óceán felett,
mert repülni féltem.
 
Volt sok segítségem,
ki, mire volt képes,
Tenger összes hala,
azt segített nékem.
 
Bálna tartót hordta,
cápa összefogta,
fóka nagy ugrással,
utat borította.
 
Így fedett lehetett
nagyon szépen festett,
az égi madarak is
sokat segítettek.
 
Villanyautókkal
felettük sok dróttal,
áramot töltenek,
tengeri habokkal.
 
Száguldanak folyton
nagyon hosszú dróton,
nem is porzik az út,
nincsenek is foltok.
 
Ha lefekszel este,
érezd a szíveddel
Óceánon a híd
Csillog szeretettel.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dobosigyorgy2016. december 12. 11:36

@csillogo: Marika köszönöm szépen. Bizony, nagyon sok gyerek már kicsi korától fogva ismeri a félelmet. Devalóban az én félelmem is benne van,hisz egész kis koromtól fogva szeretem a biztos talajt a talpam alatt. Sem a magasat, sem a mélységet nem szeretem,ahol nincs biztonságos megközelítés a földszinthez. Vízben is csak addig megyek, még biztonságban érzem magam úszás nélkül. Ezért is így írtam. Puszillak.

dobosigyorgy2016. december 12. 09:27

@Bugatti350: István, köszönöm szépen.
Marikának is csak azért íetam ennyit, hogy értse, miért írtam így. Nem azért, hogy nem tetszene az Ő verziója is. Tudom, hogy Őt csakis a jó szándék vezérel.

Bugatti3502016. december 12. 09:18

...:) olvastam az alábbi párbeszédet is... A versed szerethető így is és úgy is ! :) A gyerekek értik a "csíziókat" ! :)) Gratulálok, Gyuri ! .)
Barátsággal: István

dobosigyorgy2016. december 12. 08:57

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

csillogo2016. december 12. 07:58

(A jövőből jöttem
Űrmanó a nevem
az Óceán felett
utat építettem.)

tudod kedves Gyuri - a gyerekek még nem ismerik igazán a félelmet és számukra a mese - még valóság - ezért én átírtam ezt a kedves kis versedet. :))