Jótett

Sűrű ködben elrepült a szárnyaszegett kismadár,
a távolban őt is várja talán egy-két jó barát,
hazaér-e vajon szegény,mert a szárnya eltörött,
vagy pediglen jól megeszi,kiben ördög költözött.

De hát azért nem volt ilyen,végre hazaérkezett,
fáradtan és nagy betegen csipegetett kenyeret,
meglátták és gyógyították,mert volt bennük szeretet,
minden reggel adtak neki kis tejet és kenyeret.

Meggyógyult a kicsiny madár,aztán szépen elrepült,
azt hitte a házigazda,hogy már vissza nem kerül,
mire jött a sötét este,újra szépen megkerült,
megköszöni a jó tettet,a vállára rárepül.

Kicsiny csőrét azt kitárja,ráejti az aranyat,
nem kell neki eztán sem több,csak egy kicsi sajtdarab,
megkapja ő minden reggel,ettől aztán szárnyra kap,
ezután is minden este meghozza az aranyat.

Szegény ember így gazdag lett,eztán sem lett zsugori,
egész falu megcsodálja,miért nem lett uzsori,
mindenkinek adott kicsit,így is maradt sok Neki,
és ezért az egész falu ezután is szereti.