Jegesmedve vágya

Szegény, öreg jegesmedve
álmodott egy jó nagyot,
el is indult Afrikába,
mert meleget nem kapott.
 
Elmúlt rég, hogy fiatal volt ,
és bírta a hideget,
ezért mindig arra vágyott,
Nap adjon kis meleget.
 
De a jégen nem volt meleg,
Nap hiába ragyogott,
olyan nagyon messzire járt,
meleget azt nem hozott.
 
Elköszönt a gyerekektől,
-én most messzire megyek,
mindig fázom, arra vágyom,
kapjak egy kis meleget.
 
Ment ő ám a hosszú úton,
volt eső, és zivatar,
rosszabb volt az a hidegnél,
de ő ilyent nem akart.
 
Visszafordult nagyon hamar,
hazafelé sietett,
és az úton egyre jobban
érezte a meleget.
 
Ekkor rájött a titokra,
melege az hogy legyen,
gyalogoljon mindig kicsit,
nem érzi a hideget.
 
Ezután már mindig így tett,
a hegytetőn megmaradt,
ha a Nap már nem is sütött,
nem fázott, mert ő haladt.
 
Nem készült már Afrikába,
jó lett neki télen is,
úgysem fázik, hogyha sétál,
tavasz majd megérkezik.