Gyász / Berze Zsófi emlékére/

Felhő is gyászol,
takarja a Napot,
fekete színe
ölti gyászszalagot.
 
Még ő is gyászol,
úgy vérzik a lelke,
eső formában,
a szentet keresve.
 
Nem vigyáztak Rá,
most a Nap is gyászol,
fényesség eltűnt,
vidám homlokából.
 
Lesz talán egyszer
újra vidám élet,
de vérző szívek
nem felednek Téged.
 
Lesz még új tavasz,
rózsavirulással?
- ne legyen ilyen
soha senki mással.
 
Ne kelljen többé
senkit így gyászolni,
jobb az életet
mindig békén hagyni.
 
Búcsúzom Tőled,
Kit én sosem láttam,
könnyes szavakkal,
szeretetvirággal.