Figyelj rám!

Mikor könnyeim hulltak
a nagy rengetegben,
hogy rég járni tudtam,
azt sosem feledtem.
 
Hiába szállt az idő,
hatalmas sóhajok,
a virág is kinő,
de én csak sorvadok.
 
Néznek rám, hogy még vagyok,
majd lehajtott fejjel
a tovább ballagók,
gyorsan elszelelnek.
 
Nem értenek meg engem,
s lelkemben fut a kín,
elfordult fejeknek
vajon, most odaint?
 
Intenék én szabadon,
még nézzenek énrám,
vagyok, azt akarom,
mert óv már a szférám.

Hiányzó szabadsággal,

mégha csak így ülve,

de nagy boldogsággal,

s örömmel vegyülve.

Egy feladványra. Megadott szavak: Könnyek, sóhaj, néz, hiányzó, elfordul