Ezeréves álmunk

dobosigyorgy•  2020. július 29. 17:52  •  olvasva: 146

Ezeréves álmunk is már
szép csendesen véget ér,
kismadár egy gyenge ágról
elrepül és messze tér.
 
Körülnéz a nagy világban
merre mi is létezik,
hol találni sok jóságot,
honnét béke érkezik.
 
De az út még olyan hosszú,
hogy közben ő megpihen,
ekkor bizony olyan történ,
érkezik az égi jel.
 
Az út most még olyan hosszú,
sok közbe a galiba,
de azért csak tovább halad,
földön lám egy taliga.
 
Egymagában úgy gondolta,
azon ismét megpihen,
megérkezik a gazdája,
kit nem tűr meg senki sem.
 
Szomorú lett a kismadár,
tán a béke elveszett,
így megkérte a taligást,
induljanak csendesen.
 
 Ha hiányzik valakinek,
akkor majd megkeresi,
érezze, hogy a kismadár
éjjel nappal szereti.
 
Így élnek ők békességben,
lám a béke megterem,
megjelenik sok kis állat,
körbe ülnek csendesen.
 
Megszólal a templom harang,
a taligást keresik,
nagy boldogság lángra gyullad,
mikor végre meglelik.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!