Emlékezz rám!

Szólj!
Mikor már por
leszek a földön,...
s belém rúgnak
egy jó nagyot.
Te hagyod?
Vagy
szembeszállsz velük,
mint sokszor én
a halállal,
Teszed!
mit tenned
kell akkor,
vagy beállsz
a sorba,
És feledsz!
Leszek, mint
megkopott emlék,
könyvem a polcon
is alul.
Lapul.
Vagy
forgatod közben
és emlékszel
reám?
Talán
kifogynak
a szavak,
mint akkor
a szusz belőlem.
Lehet.
De az életben ne
feledkezz arról,
hogy örökké
szeress!
S ölelj!
Mint fák
koronája összebújva,
vihar sem
rombolja szét.
Kacér
szél súgja
füledbe,
remélj, s
tegyél!
Az emlékemért.