Elefánt a tornaórán

Elefánt a tornaórán
bukfencezni megtanult,
hátra szaltó csinálásnál
bizony ő már meglapult.
 
Akárhogy is próbálgatta,
néki sosem sikerült,
túl nehéz volt a popsija,
állandóan seggre ült.
 
Nézte csak a kicsi kutyát,
neki mindig sikerült,
vidám is volt a kis arca,
nagy szekrényen átrepült.
 
- Próbáld te is, egyszer jó lesz,
nem akadsz el semmiben,
a szekrényen ha már átjutsz,
az már akkor fél siker.
 
Addig, addig próbálgatta,
a szekrényen átjutott,
de ormányát jól beverte,
nagyon el is sápadt ott.
 
- Ne szomorkodj, csináld újra,
tudom, most már sikerül,
meglátod, hogy most már jó lesz,
a bánat is elrepül.
 
Végre, akkor megcsinálta,
ugrott is egy jó nagyot,
hátra szaltó lett belőle,
így vidáman játszhatott.
 
Ekkor együtt ünnepeltek,
tornaóra végett ért,
jókedvűen elfáradtak,
érkezhetett az ebéd.
 
Ezek után haza is ment,
elmondta, hogy mit tud ő,
nagyon sokszor megmutatta,
mire jött az est idő.