Égig érő fák

Nagyra nőttek a kicsi fák,
égig ér a tetejük,
elfárad egy öreg ember
gondolatban elmerül.
 
Nem gyújt rá a pipájára,
úgy tiszta a levegő,
fent ugrál egy kicsi mókus,
őneki ez kedvező.
 
Fűrész hangja nincs is arra,
fát nem vág ott senki sem,
hagyják hogy a fáradt ember
alattuk majd megpihen.
 
Bújócskáznak a gyerekek,
figyelik a madarak,
ne vesszen el egyikük sem,
így a jókedv megmarad.
 
Maradjon meg az az erdő,
ahogy van az csodaszép,
meg is véd az minden rossztól,
amikor Te odaérsz.
 
Védjed akkor azt az erdőt,
és a sok kis madarat,
kis mókus is ugrándozzon,
dalol az, ki ott halad.