Ébredező mókus

Mókus kinéz az odúból,
feltekint az égre,
elég most már a borúból,
legyen dió végre.
 
Megszólal egy jó nagy galamb,
akkor figyelj balra,
azon a fán dió akad,
a zsiráf felfalja.
 
Pattanjál ki az odúdból,
másszál fel a fára,
zsiráfot küld el az útból,
nem lesz neki kára.
 
Jó lesz neki majd az alma,
ott a másik fánál,
dió pedig néked marad,
nem más kosaránál.
 
Ha nem leszel elég ügyes,
nem jut majd belőle,
kinevet a tapsifüles,
ő kap majd belőle.
 
De ha te nagyon igyekszel,
meglesz a jutalma,
diót mind összeszedheted,
zsiráfé az alma.
 
Tapsifüles nem is nevet,
övé lesz a répa,
ha éhes lesz, abból ehet,
mellé egy kis széna.
 
Így mindenki boldog lehet,
nem kell nekik másé,
minden út egy fához vezet,
ott lehet majd árnyék.
 
Elbújnak ők a Nap elől,
szomjukat is oltják,
nincs olyan fa, ami ledől,
aludjunk is:- mondják.