Didergő gerle

 Esik eső, gerle ázik,
rosszkedvűen dudorászik,
gondolkodik dideregve,
társa, hogyha néki lenne.
 
Nem lenne tán semmi baja,
szebb lehetne a hajnala,
Búslalkodik, mert ez bajos,
nagy téren már minden zajos.
 
Zajtól fél az ő kis társa,
azért ilyen nagyon árva,
ha esőtől majd nem ázik,
Nap is akkor jól világít.
 
Meglesz az ő kicsi társa,
nem is lesz tán többé árva,
Védi őt ám minden bajtól,
többé nem fél a nagy zajtól.
 
Élnek tovább egy szép házban,
oly nagy lelki boldogságban,
többé ő már nem is ázik,
szép házukban nem is fázik.