Csüggedés

dobosigyorgy•  2014. szeptember 29. 11:34

Egész nappal már úgy vagyok,

mint szárnyaszegett kismadár,

éjszakán át nem találta

oly szeretett otthonát.


Kerestem ám, de hiába,

még nem találtam, bár tudom

az amire nagyon vágyom,

soha meg nem kaphatom.


Egyszer talán fent az égen,

lehet, hogy meg is kapom,

amíg élek itt a földön,

azt hiába várhatom.


Jobb lesz talán fent a mennyben,

tán nem lesz majd ott bánatom,

mit keresek,megtalálom,

ott majd meg is kaphatom.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dobosigyorgy2014. szeptember 30. 23:15

@carina: Zsuzsika köszönöm szépen hozzászólásodat,de van egy szomorú hírem.Mikor e verset írtam,akkor nem szomorú,inkább nagyon fel voltam bosszantva.Nem otthon,hanem az emberek érdektelensége miatt egy bizonyos ügyben.
Sok szeretettel és nagy baráti öleléssel:-Gyuri
Puszi Nektek!!!

carina2014. szeptember 30. 16:31

Gyurikám!
Ez nem jó vers tőled! Szomorú, te nem vagy az! Gyerünk elő valami vidámmal! Nagy öleléssel neked, és nagy mosollyal:Zsuzsi

dobosigyorgy2014. szeptember 29. 22:55

@Doli-Erzsi: Így igaz!Bizony nagyon is más oka van!!!
Örökös öleléseimmel

dobosigyorgy2014. szeptember 29. 22:54

@rozsika53: Rózsika ezt félreértelmezted,mert nem otthoni dologról van szó.Privátban megírtam.
Sok szeretettel

Doli-Erzsi2014. szeptember 29. 13:41

Apum, szomorúan szép vers!
Puszi.

Doli-Erzsi2014. szeptember 29. 13:40

@rozsika53: Rózsám, szerintem nem miattam bánkódik, van valami más az oka!

rozsika532014. szeptember 29. 12:47

De Gyurikám...jó még itt lent. Ne keresd a boldogságot máshol::)))