Csoda

Csodát látni jaj de szép,

álmodni a szépet,

hogy a földön békesség,

szeretetre éhes.

Távolból a tűzgolyó,

már rég tova szállott,

nincsen most már háború,

ezen a világon.

Most lám csak a szeretet,

tölti be a földet,

és a rossz majd eltűnik,

tán már mindörökre.

Nem lesznek rossz emberek,

hűtlenkedő fajta,

mert azok már nem is itt,

másik bolygón laknak.

Jaj de szépet álmodtam,

kár,hogy felébredtem,

milyen rossz volt amikor,

én ezt felfedeztem.

Jött egy furcsa látomás,

amit most én látok,

hogy nincsen még békesség

ezen a világon.

Hűtlenkedőek hada

másik úton járnak,

akik nem a jövőnek,

élnek inkább mának.

De eljő majd az idő,

hogy megöregednek,

siratják a múltukat,

nekik sem lett könnyebb.