Bajba jutott kisgida

Egyszer künn a nagy erdőben
kicsi gida ballagott,
meglátott egy szép nagy almát,
aztán beleharapott.
 
De ez lett ám az ő veszte,
nyakán hurok megmaradt,
minél jobban taszigálta,
annál jobban megakadt.
 
Sírt ám nagyon a szegényke:
- kijutni én , hogy fogok,
hogy a hurok ne szorítson,
maradjon így a torok.
 
Arra járt egy kis legényke,
aki gombát keresett,
meghallotta a nagy sírást,
gyorsan odasietett.
 
Le is szedte ő a hurkot,
szét is vágta rendesen,
ne lehessen felhasználni,
és több ilyen ne legyen.
 
Szegény kicsi őzgidácska
már annyira megijedt,
hogy amikor kiszabadult,
legény mellé lepihent.
 
Ekkor azt megsimogatta,
ne féljél kis őzike,
van nékem a palackomban,
kapsz tőlem most kis vizet.
 
Markába így töltött kicsit,
abból ivott őzike,
azt amikor megnyugodott,
el is futott messzire.
 
De nem ment ám olyan messzi,
csak egy utat keresett,
amerre a sok gomba van,
így a fiú szedhetett.
 
Megmentette az életét,
így hálálja meg neki,
így aztán a kicsi kosár
egy kettőre megtelik.
 
Bármikor is ment a fiú,
mindig várta őzike,
Így a kosár meg is telik,
állandóan ízibe.