A szorgos szegénylegény

dobosigyorgy•  2017. január 6. 20:18

Történetem még a vasútépítés kezdetekor zajlott.
 
 Egyszer régen, még a vasútépítés elején élt egy kis faluban egy szegény legény. Egy öreg házban élt, minek a falai is düledeztek,ami úgy volt kitámasztva. Volt egy csodaszép lova,amivel művelte a földet. De nem a ház javítására költöttge a pénzét, hanem könyveket vásárolt, mert olvasni nagyon szeretett.
Próbálkozott, hogy asszonyt vigyen a házhoz, de egy lány sem ment hozzá feleségül. Mondta is egy szép, de nagyon finnyás lány.
:- Hát, ilyen szegényhez, kinek még rendes háza sincs,dehogy megyek! Hát, hogy tudnál engem eltartani,mert bizony én nem dolgozom. Itthon sem kell tennem semmit, mert vannak cselédek, akik mindent megcsinálnak.
Szomorúan lehajtotta fejét a fiú és bánatosan hazaballagott. elővette a legújabb könyvét és a gyertyafényénél olvasni kezdett.Midőn, egy kopogást hallott. Ajtót nyított és a látogatót behívta magához, aki így szólt:
-Van egy munkalehetőség a számodra, de ahhoz el kell menned itthonról és csak hétvégén jöhetsz haza.
-Uram!- nekem itt van ez az egy szem lovam. Őt hova tegyem addig, hogy semmi baja ne legyen?
- Őneki is lehet munkája, ha van egy kocsid is. - van bizony, és jó állapotban is van.
- Hát, akkor minden rendben is van. akkor reggel indulunk is. Páran még jövünk és a lovad a kocsival elvisz bennünket dolgozni. Ne aggódj miatta, hisz étel és ital is van a számára is. Remélem a zabot szereti.
- Igen szereti! Hajnalban kelünk, és indulhatunk is.
Elérkezett a hajnal. Szegénylegény befogta a lovát, s mire megérkeztek a többiek, addig megetette, megitatta a szép lovat.Szomszéd faluból jöttek a munkások és a munkavezető is.

El is indultak egy távolabbi helyre, ahol már elkezdték építeni a vasutat, hogy mindenki hamarabb tudjon eljutni szebbnél szebb helyekre. Izgatottan várta, hogy milyen munkát kell csinálni, mert ő csak a földi munkához értett.Meg is érkeztek, és mindjárt meg is kapta a feladatot, amit tennie kell.
Tudod fiam, mert így szólította a munkavezető, kinek nem sokkal volt fiatalabb a lánya, mint a legény.
- mai napon Te hordod a talpfákat, és egyforma távolságra rakod le, hogy azt a sínek alá tudják tenni.
Hordta is ám szorgalmasan, mígnem eljött az ebéd ideje. Elővette tarisznyából a kis darab kenyerét, kicsi szalonnát és hagymát. Nem volt sok neki, hisz addig nem evett sokat, mert kevés pénze volt. E+kkor a munkavezető egy nagy csirkecombot adott neki. - Megérdemled, mert eddig még senki nem vitt helyére ennyi talpfát, mint Te.Ebéd után is olyan hévvel hordta az anyagot és mégcsak el sem fáradt. Vége lett a munkának, és elmentek a szálláshelyre, ahol éjjel lehetett aludni.Fürdeni csak lavorból lemosdással lehetett. Akkor még nem volt fürdőszoba. A munkások elmentek egyet italozni a legközelebbi kocsmába, de a szegénylegény maradt a szálláson és olvasott, de előtte megetette és megitatta a lovát, kit annyira szeretett, hogy a nagy munka után sem feledkezett meg róla.
Így teltek a napok, mígnem eljött a hét vége.
Sorban álltak, hogy megkapják a heti bérüket. Hát, mi is történt? Mivel a ló vitte őket oda és haza is a fiú azért is megkapta a fizetést, és még hét végére is kapott zabot, hogy ne éhezzen. Így hétfőre újra vissza tudja vinni őket a munkába. Hazafelé menet megláttak egy könyvesboltot:- Hóóó:- Szólt lovának a fiú és bement a könyvesboltba. Többiek csak figyelték, vajon miért álltak meg. A munkavezető tudta, hogy könyvet fog venni magának, mit következő héten olvasni szeretne. Így is lett. Kihozta a könyvet, mit a tarisznyába tett.
Gyí!- indulhatunk is, mert sokakat várnak otthon.

A szép pelyhes meg is indult, hogy mihamarább hazaérjenek. Nem is állt meg a házuknál, hanem a szomszéd faluba mindenkit hazaszállítottak. nagyon örültek, hogy a fárasztó hét után nem kellett gyalogolniuk.
Hálájuk jeléül ami felesleges anyaguk volt és a szegénylegény háza felújításához kell, mindegyikük keresett valamit. Volt, kinek tetőgerendája, volt kinek deszkája, falazóanyaga volt. Jól meg is pakolták a szekeret. Ekkor a szegény legény azt mondta:- hát, már nem is vagyok szegény, mikor sokan szeretnek engem, hogy még a házam felújításához is elég anyagot adtak.
Ezzel elköszönt és megindultak hazafelé. Egyre nehezebb lett a teher szegény lónak, de nem állt meg. Így hamarabb hazaértek. Legény lekötötte kocsiról a lovat. Megetette, megitatta, mert nagyon éhes és szomjas lehetett már.
Ő is megvacsorázott szerény ennivalójából. Lefeküdt, de előtte lovát is a tető alá vezette,nehogy megázzon, ha esik az eső. Hajnalodott.
Valaki kopogott az ablakon és így szólt:- Jancsi- mert a szegénylegényt így hívták -Kelj fel! Megjöttünk! Hát Kik azok a Mi, hogy nem megjöttem, hanem megjöttünk?- kérdezte Jancsi. Odament az ajtóhoz,kinyította és nagy meglepetésére az összes dolgozó társa, de még a munkavezető is ott volt.
Gyere, álljunk neki a munkának, mert ma még el kell, hogy készüljön. Nehogy összedőljön, mire a hét végén hazaérünk. Ezzel neki is álltak a munkának. Gyorsan lebontották a veszélyes részt és nekiláttak a felújításnak. Ebédidőig egész szépen haladtak, mire az ebéd is odaért. Lám, mi történt? Könnyező szemmel nézte Jancsi, ahogy a munkavezető lánya hozta az ebédet, hogy a munkások ne maradjanak éhesek. Jóízűen meg is ebédeltek ittak is, de nem bort, hanem a finom hársfateát, ami az összegyűjtött hársfavirágból készült. Nocsak, mondta Jóska az egyik munkás:- hát ezt hogy csináltad, hogy jobban esik, mint a bor?
Jancsi mosolygott és megmutatta neki az összegyűjtött szárított hársfavirágot. Ebből van: mondta. Ezzel visszatértek és folytatták, és estére teljesen el is készültek a házzal. Nagyon hálás volt és azt sem tudta, hogy köszönje meg, hogy mind segítettek Neki.
Megveregették a vállát és mondták:- Tudod, látjuk, hogy jó ember vagy, aki közénk való, mint munkában, mint ha valami bánt bennünket, elvidd a szomorúságunkat.
Erre befogta a lovat és mondta:- üljetek fel és én hazaviszlek benneteket. Tudjátok, holnap korán indulunk és arra nekem hozzátok kell érnem. felültek a lovasszekérre, s már is elindultak. Nagyon hamar hazaértek.Az asszonyok csodálkozva néztek, hogy egyiküktől sem áradt a bor szaga. Mi történt veletek, hogy egész nap mégcsak haza sem jöttetek és nem is ittatok egy csepp bort sem? Ekkor elmesélték a férfiak, hogy milyen finom teát ittak.
Jancsi elköszönt és megindult hazafelé. Hamar haza is ért a szekérrel. Jól van lovacskám! - Most egyél, igyál és jól pihend ki magad, mert reggel hosszú út vár ránk.
Erre lefeküdt és a ló is nagyokat durmolt.

Hamar eljött a hajnal. Felébredt, megetette, megitatta a pelyhest és elindult a munkásokért. Már az utcán várták, hogy induljanak, csak a munkavezetőre Pistára kellet kicsit várni, mert még megetette Ő is az állatokat, hogy felesége el tudja készíteni gyerekeknek is az útravalót. Ő is megérkezett. Elindultak, hogy mihamarabb odaérjenek és elkezdhessék a munkát.Szépen haladtak és estére már túl is teljesítették, amit aznapra tervbe volt véve. El is mentek a szálláshelyre. Ekkor Jancsi mondta:- Emberek, hoztam egy kis hársfavirágot. Teát kér valaki? Kérünk. felelte Jóska és a többiek is. Akkor nem is megyünk már sehova, inkább beszélgetünk egy kicsit. Elmesélték, kinek hány gyereke van, vannak- e testvérei, rokonai. Együtt emlékeztek mindazokra, akik már nem lehetnek közöttük. Látni lehetett, hogy a kemény férfiak is milyen érzékenyek, hisz mindegyik megkönnyezte a beszélgetést. El is mentek nyugovóra, de Jancsi még maradt és a gyertyafénynél olvas még egy keveset. De olyan izgalmas volt, hogy egyhamar nem is tudta letenni. Így múltak a napok, mire a hétvége is megérkezett. El is indultak hazafelé, de a könyvesbolt megint az útjukba volt, ahol már többiek is bementek, vittek az asszonyoknak és a gyerekeknek is olvasnivalót. Útközben beszélgettek, hogy kinek mit kell tennie. Volt olyan, kinek ásózni kell, volt, kinek a tüzelőt kell bevinni az erdőről. Meg is érkeztek és úgy mint előtte, most is ugyanúgy elköszöntek egymástól. Mindenki álomba szenderült, de a szegénylegény, ki már nem is annyira szegény, csak nem tudott elaludni. De mikor rájött a megoldásra, egy kicsit szunyókált. Nagyon korán kelt, felpakolta ekét a kocsira. Mire az emberek felébredtek, hogy munkához lássanak, mint a mesében, már a kert majdnem végig fel volt szántva. Jóska ásóval kiment a kertbe, hogy munkához lásson.Nagy meglepetés érte. Jancsi és a ló már majdnem befejezték a szántást. Jóska meg is kérdezte:- Hát Te mikor jöttél? Este nem is mondtad, hogy segítesz nekem, sőt helyettem minden munkát megcsináltál. A válasz szintén csak mosoly volt és emlékeztetés, hogy Őérte mit is tettek előtte. De, hogy ne maradj munka nélkül, gyere velem. Hova?- kérdezte. Ülj fel a kocsira és Pistának be segítjük vinni fát az erdőről. Felpakoljuk a kocsira és bevisszük az udvarába. Ott lepakoljuk, és ha nem ébred fel addig, hadd legyern Neki meglepetés. Az erőbe is értek. Felpakolták a fát és az udvarba is bevitték, de a meglepetés nem sikerült teljesen, mert Pista felébredt a kocsi mozgására. Mi történt?- kérdi és kiment az udvarba. Látta ám, hogy Jancsi és Jóska már kezdi lerakni a fát. Gyorsan felkapta ruháját és ment is, hogy Ő is pakolja a fát. De mire kiért, már az összes fa a helyén volt. Jól van, ha már így megleptetek, akkor gyertek be és reggelizzetek velünk. kicsit szégyenlősen, de elfogadták a meghívást. Jóízűen megreggelizek és mindenki ment saját otthonába, mert még akadt tennivaló. Ahogy esteledett, mindenki elfáradt és már nemcsak Jancsi, hanem a többiek is olvasni kezdtek.Éjszaka pihentek, de a reggel megint hamar eljött. Az úton mesélték a szebbnél szebb történeteket, mit a hétvégén olvastak. Újból megkezdődött a munka, de az egyik emberke nagyon beteg lett. Nem tudott dolgozni. Vajon, most ki rakja le helyére a síneket, hisz eddig Péter rendezte eddig? Pista Jancsit megkérte, hogy próbálja meg, hátha Ő is elvégzi ezt a feladatot. Sikeresen dolgozott, hisz az ellenőrzésnél egy hiba sem volt.

Folytatás következik

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dobosigyorgy2017. január 9. 11:54

Ma is írtam hozzá.

dobosigyorgy2017. január 8. 07:08

@kevelin: Köszönöm szépen.

kevelin2017. január 8. 06:38

Kedves törtènet

dobosigyorgy2017. január 8. 05:41

Még írtam hozzá, de folytatom még.