A kutya sem bánja

Lemondtam én már rég Budapestről,
meg is súgták azt ám odafentről,
lehet még tél is, jöhet a tavasz,
szívem, a lelkem, csak egyben marad.
 
Maradok helyben, nem vágyom másra,
csak ne kapjon el soha a nátha,
vidéki város, vidéki élet,
aki itt marad, lehet, nem téved.
 
Zajos a nappal, lehet nagy szmog is,
csendes az éjjel, kutya is vonyít,
ugatja Holdat, túl nagynak látja,
azt, hogy elérje, mi lehet gátja.
 
Nincs hosszú létra,hogy azt elérje,
repülni nem tud, hagyja is végre,
gondolja ő azt, inkább itt marad,
néki is juthat egyre több falat.