do33huncutka blogja
.....
Édesanyám - vár
Becsukom szemem,
és arcod látom,
Lelkemben nincs félelem,
már nagyon várom,
Kezem nyújtom feléd,
hosszan, hogy elérd.
Megfognám s Te megfogod!
MERT,
vársz rám!
ÉDESANYÁM
beadva...
Színes - Remény
Fehér a vidám
labdarózsa,
Fekete a kátrányos
utca,
Kék, néha nagyon sötét,
magas ég,
Narancs a vágyakozó
remény,
Remény, mely mindent megért,
Pirossárga narancsfény
boldogság,
Ami bennünket újra
Utolért.
Vigyázzunk e színre,
egymásért.
/Narancsfényboldogság 3./
Kéjelgő - Düh
Bénító, fájó néma
düh,
Üvöltve, sikítva
kitör,
Majd lelkünkön kéjesen elterül,
élvezve,
Minden bántószavunk,
mely a sírig
gyötör .
.......
Labdázó - Búcsú
Rossz az érzés, rossz a világ?
Soha többé nem nyílik virág?
Tudom e földdel semmi baj,
Én nem vagyok már duhaj.
Feldobom a labdát, nem kapom el?
Nem baj, a remény nem hagy el?
Labdázni nem akarok, nem fogok,
Akitől kell, lélekben elbúcsúzok.
beadtam....2011.07.13.
Boldog - Halott
Kaptam két hetet, s néhány napot,
Nem hagyok magam után, csak lomot,
Talán csak, egy összetört szívet,
Mely itt hagyott.
Nem bánok már semmit, éltem,
Boldog voltam és reméltem,
Tévedtem nagyon nagyot,
Élni már-már úgy tudok,
Ha ha halott vagyok.