Klaudia hangja

detukla•  2014. november 4. 23:16

Öltöztetős sorok

Íráskor fontos az öltözet
stílusa, hossza, melege,
és attól függ a tartalom,
mivel van borítva a karom.

Rövid szoknyában kurta mondat
és magát mutogató a gondolat.
Farmernadrág, laza blúz
könnyed képeket is húz.

A hosszú ruha mindent takar,
szavakat abrosz alá kapar,
és ha csak a cipő látszik,
a vers is sötétségben játszik.

Fürdőruhában minden pőre,
napra fekszenek a rímek tőle.
Na, de a pizsama, az a csúcs,
álmodik poéta és ajkán a rúzs.

Téli kabátban nem vacog
a kar és a toll nem gagyog,
az alkotást megbundázza,
s a lényeget melegen nyugtázza.

detukla•  2014. november 1. 22:03

Mindenszentek temetői

A túlvilág a rideg űrbe van festve
s erre felragasztva a temető teste.

Idegen fák alatt idegen a lángok tánca,
még a csillagoknak is idegen a gyásza.

Mindenszentek árva magányos mécsese
idegen imáknak másként a részese.

A könny is szárazabb a szülői szónál,
idegen a lélek, rémítőbb a magány.


Otthon minden gyertya világító virág
velük beszélget a holt és a holdvilág.

Keresztek bús fején áhítat ül némán,
üdvözült a dér a hantok krizanténján.

Ha alkonyban ismert sírok között sétálsz,
ismerős fények közt a jól ismert fohászt

holtad lábujjhegyen teszi tenyeredbe,
hogy vidd és hazatalálj önnön életedbe.

detukla•  2014. november 1. 19:09

MINDENHATÓHOZ


akkor is ha
ajtóm előtt megtorpansz
akkor is amikor
lépéseid zaja érkezik csak
szeszélyed kusza
rezzenése megérint
akkor is csak TE
a lehunyt szemek medrében
a gyűrött arcok gödreiben
minden kézlegyintésben
akkor is minden
szerény bokor mögött
a fáradt fák ágai között
vízesések zuhogó robajában
bogarak páncélruhájában
nyúlánk árnyékod
reámborulásában
kereslek
mindenütt


detukla•  2014. november 1. 19:08

Kirekesztés

Tapintatlan karmok
arcára csapták az ajtót.
Hiába vérezte fel öklét
az acéltömb dörömbölése,
a könnyek sem fordítottak
kulcsot a zárban.
Nem volt bebocsájtás,
se jelen, se múlt, se jövő.
Az emlékeket szétszaggatta a kilakoltatás.
A Dunába dobatott minden arcrándulás.

Hogyan lehet így tovább gondolni,
azt, mi soha nem létezett,
amire a fantázia már kevés?
Hogyan lehet egymásba fűzni a pillanatokat,
könyvbe kötni a mondatokat?
A ma igen, holnap nem igéit
hogyan lehet tovább ragozni?
Elálmodtad a hamis valóságot,
a reményt, az ajtótárulást!
Marad a hiány kapunyitása
és borzas eloldalgás...



detukla•  2014. november 1. 19:07

nagylelkű élet

ajándékba három meseórát kaptam
egy homokcsillámú mosolygósat
egy szögesdrótnadrágos szorgosat
a harmadik pocakos mutatóbajsszal
talán egy negyediket is titkosat
kérhetnek az elszalasztott évek
eltiktakkolt büszkeséget és csodát
a koldus is kap uzsonnát
ha templom előtt könyörög
áhitatot és hitet is elvihet
ha jó időben jó helyen
áriázik szakadt ruha és test
folt hátán foltját megleli
ki a perceket kiismeri
ha az ajándékba kapott órát
az időre napozni kiteszi