Klaudia hangja
Öltöztetős sorok
Íráskor fontos az öltözet
stílusa, hossza, melege,
és attól függ a tartalom,
mivel van borítva a karom.
Rövid szoknyában kurta mondat
és magát mutogató a gondolat.
Farmernadrág, laza blúz
könnyed képeket is húz.
A hosszú ruha mindent takar,
szavakat abrosz alá kapar,
és ha csak a cipő látszik,
a vers is sötétségben játszik.
Fürdőruhában minden pőre,
napra fekszenek a rímek tőle.
Na, de a pizsama, az a csúcs,
álmodik poéta és ajkán a rúzs.
Téli kabátban nem vacog
a kar és a toll nem gagyog,
az alkotást megbundázza,
s a lényeget melegen nyugtázza.
Mindenszentek temetői
A túlvilág a rideg űrbe van festve
s erre felragasztva a temető teste.
Idegen fák alatt idegen a lángok tánca,
még a csillagoknak is idegen a gyásza.
Mindenszentek árva magányos mécsese
idegen imáknak másként a részese.
A könny is szárazabb a szülői szónál,
idegen a lélek, rémítőbb a magány.
Otthon minden gyertya világító virág
velük beszélget a holt és a holdvilág.
Keresztek bús fején áhítat ül némán,
üdvözült a dér a hantok krizanténján.
Ha alkonyban ismert sírok között sétálsz,
ismerős fények közt a jól ismert fohászt
holtad lábujjhegyen teszi tenyeredbe,
hogy vidd és hazatalálj önnön életedbe.
MINDENHATÓHOZ
akkor is ha
ajtóm előtt megtorpansz
akkor is amikor
lépéseid zaja érkezik csak
szeszélyed kusza
rezzenése megérint
akkor is csak TE
a lehunyt szemek medrében
a gyűrött arcok gödreiben
minden kézlegyintésben
akkor is minden
szerény bokor mögött
a fáradt fák ágai között
vízesések zuhogó robajában
bogarak páncélruhájában
nyúlánk árnyékod
reámborulásában
kereslek
mindenütt
Kirekesztés
Tapintatlan karmok
arcára csapták az ajtót.
Hiába vérezte fel öklét
az acéltömb dörömbölése,
a könnyek sem fordítottak
kulcsot a zárban.
Nem volt bebocsájtás,
se jelen, se múlt, se jövő.
Az emlékeket szétszaggatta a kilakoltatás.
A Dunába dobatott minden arcrándulás.
Hogyan lehet így tovább gondolni,
azt, mi soha nem létezett,
amire a fantázia már kevés?
Hogyan lehet egymásba fűzni a pillanatokat,
könyvbe kötni a mondatokat?
A ma igen, holnap nem igéit
hogyan lehet tovább ragozni?
Elálmodtad a hamis valóságot,
a reményt, az ajtótárulást!
Marad a hiány kapunyitása
és borzas eloldalgás...
nagylelkű élet
ajándékba három meseórát kaptam
egy homokcsillámú mosolygósat
egy szögesdrótnadrágos szorgosat
a harmadik pocakos mutatóbajsszal
talán egy negyediket is titkosat
kérhetnek az elszalasztott évek
eltiktakkolt büszkeséget és csodát
a koldus is kap uzsonnát
ha templom előtt könyörög
áhitatot és hitet is elvihet
ha jó időben jó helyen
áriázik szakadt ruha és test
folt hátán foltját megleli
ki a perceket kiismeri
ha az ajándékba kapott órát
az időre napozni kiteszi