Támasztó

Nyugtalan gyermek és

nyugodt felnőtt,

szembekötősdit játszunk szavakkal.

Kendő a kép

a nagyok világában,

s tükör az arc

a kicsinyek között.

Tetteim közül

kihalászod a fogbaszorult

darabokat,

s köpéssé válok, ha nyálnak akarsz.

Megkapaszkodtál egy földön álló lábban,

s az öreges fej bölcsességével takarózol.

Félsz haláltól s magánytól,

mint én az ujjaim közül

kicsöpögő időtől.

Egyformák vagyunk:

menekülők a térben.

Ki országot vált a megváltásért,

ki szoknyákat cserélget.

Azt hisszük, legyőzhetjük

a világmindenséget.