Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nesztelen távozás
detukla• 2015. december 15. 22:31
Mintha küldetést hajtana végre,
omlik le vállaidról a súly,
amikor elapadnak a szavak,
és frissen érkezik a csend.
Nem kell magyarázni semmit,
csak egy messzi fényvillanás,
melyet már nem lát senki,
és lassan helyreáll a rend.
Hallgat az ajtó, az ablak,
a csengő már rozsdanéma,
az utolsó hang még az enyém,
egy békésen ölelő ima.
detukla2015. december 19. 17:03
@Ametisz: Ennek szívből örülök, kedves Tímea! :)
Ametisz2015. december 17. 13:54
@detukla: Olyan érzésem van amikor olvaslak, mintha a szívem és a lelkem mélyéből írnál...megmagyarázhatatlan, de jóérzéssel szép, és ezt köszönöm neked...
detukla2015. december 16. 22:08
@Ametisz: Köszönöm szépen a kedves, biztató szavakat! Nem írok olyan jól, mint Te, de néha megpróbálom kiadni magamból a kimondhatatlant. Mert ki kell! :)
detukla2015. december 16. 21:52
@Pera76: Köszönöm a véleményt. E versnek annyi értelmet és jelentést tulajdonítottak, ahányan olvasták. Én leírtam egy állapotot, érzést, és lett belőle ezer "látomás". Köszönöm, hogy itt jártál!
detukla2015. december 16. 21:50
@skary: Nem tudom szép-e, de talán igaz. :) Köszönöm a hűséges látogatást!
Ametisz2015. december 16. 14:10
Benne van pont az, ami ilyenkor kell...ima...
Nagyon szeretem ahogy írsz Klaudia..
Ölellek..
Pera762015. december 16. 11:11
Az első szakasz a legjobb.
skary2015. december 16. 05:24
széplett