Mindenszentek temetői

A túlvilág a rideg űrbe van festve
s erre felragasztva a temető teste.

Idegen fák alatt idegen a lángok tánca,
még a csillagoknak is idegen a gyásza.

Mindenszentek árva magányos mécsese
idegen imáknak másként a részese.

A könny is szárazabb a szülői szónál,
idegen a lélek, rémítőbb a magány.

Otthon minden gyertya világító virág
velük beszélget a holt és a holdvilág.

Keresztek bús fején áhítat ül némán,
üdvözült a dér a hantok krizanténján.

Ha alkonyban ismert sírok között sétálsz,
ismerős fények közt a jól ismert fohászt

holtad lábujjhegyen teszi tenyeredbe,
hogy vidd és hazatalálj önnön életedbe.