LökÉSek

Botladozás. Önmagára esik az esés.
Önmaga lökésétől önmaga ölébe.
Tán elejtették? Elejtett?
Várni rendületlenül a felemelésre.
A felemelkedéshez szokott szárnyakra.
Talán szól még. Körmölné a csendet.
Összeszorított fogakkal varrogatni
a réseket közöttünk. Palást lesz tán.
Borító. Esetlenségem mozdulatait
égtekintete kegyelmében keresem.
Meglelem benne balgaságom portéját,
vagy átfestette már poros lepedővé?
Nem, nem tanúskodhatok szavak és anyag
zuhanásának sebességét mérve!
De mégis. Hogyan gyúrjam egybe lényeink
maradékát? A tévedések nem galambok
elé szórt felcsipegethető morzsák.
Kövekkel kirakott utakon igyekszem
felé, de csak távolodnak csetléseim.
Porszemekbe ütközik a lépés.
Minden akadály. Hinta mozgása
minden kapcsolat: előre-hátra,
lök-húz, lök-húz
ÁLLJ,
kiszállás!