Kötődés

detukla•  2017. július 16. 23:02

Naponta kibontalak
és újrakötlek
mint egy szvettert
hajdan a nagymamám.
A szemedet egy szem 
sem adja vissza,
egy minta sem tükrözi
arcodat.
Nem passzol rád az 
eloldódott idő.
Hiába számolom, bogozom
a múlt fonalát,
mindig elszakad
valahol.
És naponta újra
forgolódnak a tűk.
Nem, nem adom fel!
Meg akarlak kötni!
Ha a kibuggyanó vér
vörös borrá érik az éjben,
tudni fogom,
hogy nincs tovább.
De addig el kell készülnöm Veled!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

JudyPTJ2017. július 18. 14:32

Gratulálok szép gondolataidhoz.Üdv: Tünde

Pera762017. július 18. 10:12

Tetszős.