Képzelt találkozás margójára

Piszkozatfüzet lettél, rajtad gyakorlok.
Nem látod, hogy ajkad a papír?
Tollam félve sikamlik
szavaid szűk sikátorain.
E regényben nincsenek
győztesek vagy vesztesek.
Csak a macskaköves sakktábla
lovai ugranak ide meg oda.
A dáma az mind hazug,
kalappal is fenékenrúg,
s ha kell azt is elhiszed,
amit mond, az a te hited.
Hát ne reméld, hogy útjaink
egymásba szelik íveik!
Nem lesz szellőringatás,
jégpatákon száguldás,
esti meserajzolás,
lágy dallamra mozdulás.
Az égőket mind leoltjuk,
egymással is meghallgatjuk,
hogyan muzsikál a rend,
a kialvatlanul alvó csend,
a tüzeket elpakoljuk,
a legalsó fiókokba toljuk,
és figyeljük hogyan lesz
az írásból s akarásból
sakkpatt-játszma
s telihold.