Klaudia hangja

Varázsolj nekem szivárványt,
felhők közé tarka hidat,
színesen virító márványt!


Varázsolj nekem hegyeket,
zöld pulóvert viseljenek,
s fejükön hordják az eget!


Varázsolj nekem folyókat,
csobogósan kacagókat,
völgyek között táncolókat!


Varázsolj nekem virágot,
boldogság illata legyen,
s körbenője a világot!

Elbújok, keress meg!
Virág kelyhében a méhek
számba cseppentik a mézet,
ha megtalálsz, te is kérhetsz.


Röppenek, fogjál meg!
Felhők között az esőből,
iszok egy fellegbögréből,
ha elkaptál, kapsz az égből.


Lefekszem, altass el!
Álomország paripáján
vágtatok a mesék táján,
elviszlek egy álom árán.

a nadrágom felveszem
felveszem
elöl lesz a fenekem
fenekem
a blúzba is bebújok
bebújok
ám a nyakán kinyúlok
kinyúlok
a zoknimat felhúzom
felhúzom
a térdemig felnyúzom
felnyúzom

Reggel kétszer ébred fel,
este kétszer alszik el,
két gyereknek négy szeme,
most jön még a neheze.


Ikres házban mosolykórus,
a két gyerek a két pólus,
egyik erős, féktelen,
másik gyengéd, védtelen.


Az ikerpár olyan derék,
kell is ideg hozzuk elég,
kimerültség- s örömforrás,
páros körül sürgés-forgás.


A két gyerek hajlék éke,
apa s anya büszkesége,
egyik fiú, másik lány,
a két családkapitány.


Apának ők mit adnának,
ha kicsinykék nem volnának,
szülinapra nincs mese,
egy-két puszis csikicske.

Ha lenne egy lovacskám,
garázsban altatnám,
bonbonnal tankolnám,
kertekben futtatnám.


Ha lenne egy egérkém,
kamrába engedném,
cipőmbe fektetném,
zoknival befedném.


Ha lenne egy kutyusom,
kísérne a buszon,
kádamban fürdetném,
húsfánkkal etetném.


Ha lenne egy kiscicám,
ágyamba behoznám,
egeret nem fogna,
csokival jóllakna.


Ha lenne egy madárkám,
soha be nem zárnám,
vállamon pihenne,
kekszet csipegetne.


De állatom nem lehet,
anyáék nevetnek,
így szólnak: "Ó, egek,
egy állat nem gyerek!"