Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hiányra feszítve
detukla 2020. április 10. 12:07 olvasva: 100
Elvérzett a várakozás.
Szív és test önfeladása.
Már nem számolom a napokat.
Lenyelem hiányodat.
Könnyet s alkoholt iszok rá.
Mindent megemésztek.
A felsorakozott üvegek
díszei konyhaszekrényemnek.
Pezsgőt szemeidért ittam.
A vörösbor volt az ajkad.
Mámor a tested, mely megrészegített.
Nem tartom számon, fantázia volt-e
vagy való a hol és mikor.
Kapaszkodok a felém dobott percbe,
mint lovas a gyeplőbe.
Néhány ujjbegyni betű
napi eledelem.
Már nincsenek kérdőjelek,
sem kedvelős kezek.
Régen vállaimon doboltad
a helyes betűnyomást.
Fölém hajló tekinteted
hívott, s én imákban feleltem.
Magam vittem feléd, amit kértél,
de vitorlád tovaùszott a széllel.
Csak mások susogtak kegyetlenül
a hátam mögött válaszul.
Hát mit akartál, mondd?
Hány éve hordozom már
felkiáltójeledet!
Pedig csak vonal nélküli pont volt.
Három érdek-es fekete pont...
detukla2020. május 3. 13:20
@Mikijozsa: Köszönöm kedves jelenlétedet. Szavaid mindig motiválnak.
Mikijozsa2020. április 10. 12:53
vállakra a helyes betűnyomást...nagyon jó