Gyerekkori látomás

detukla•  2014. november 28. 22:22

Nem volt tettes, csak a sorsok torz játéka
ütött emlékek zord falába szegeket.
Talán átültetésre váró szervezet
lett az idő minden sötét tápláléka.

A fejsze akarta a felszeletelést,
nem a te könnyeidet sírta az asztal,
gyerekkorok rádrakódott bánatával
a félelem nyújtotta a megbékülést.

Szerepeket cserélget a kimúló csend,
kitölt minden esővel telesírt vázát,
ahova temetted Istenednek vázát,
és szégyenkezve kiált rád a döbbenet.

Elsimult minden hullám, nem bánt a vihar,
a feledés iskolájában a padok
nem egymás mögé sorakozott torlaszok.
Szét-szór-va fogadnak magukba a habok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

detukla2014. november 29. 21:24

@Ametist @Molnar-Jolan: @BakosErika: : Egy agresszív gyerekkori élmény ihlette versemet, amely lidércálomént néha visszajár. Ezért próbáltam kiírni magamból, hátha, hátha megijed a nyilvánosságtól és megszökik végre... :)
Köszönöm, hogy itt jártatok és olvastatok! Sokat jelent nekem a véleményetek!

detukla2014. november 29. 21:17

@skary: Egyszer minden elmúlik. Mint az élet... Köszönöm, hogy olvastál!

BakosErika2014. november 29. 15:53

A fejsze akarta a felszeletelést,
nem a te könnyeidet sírta az asztal,
gyerekkorok rádrakódott bánatával
a félelem nyújtotta a megbékülést....

Fájós, nagyon mély sorok...
Szeretettel olvastalak.

Molnar-Jolan2014. november 29. 10:39

"Szerepeket cserélget a kimúló csend,
kitölt minden esővel telesírt vázát,
ahova temetted Istenednek vázát,
és szégyenkezve kiált rád a döbbenet."

Tetszett.

Ametist2014. november 29. 10:33

Mély gondolatok, tetszett a versed!

skary2014. november 29. 05:31

emúúlikmindön