Fogdatusa ( Auschwitzi siralom)

Szögesdrót az éj homálya,
bolyong a fájdalom benne,
lehull a kín az út porába,
s nincs lelke, mit kilehelne.


Őszi sugár, síró lámpa,
kemencék torkában tüzek,
kőágyakon hason fekve
csonttá meredtek a szüzek.


Széldobálta falevelek,
lehullanak, mint az élet.
Némán síró emlékezet,
nyomort jajgatnak a képek.


Penészszagù az elmùlás,
hamuból nincsen már vigasz,
lelkek mélyén iszonydùlás,
és sírok fölött láng virraszt.