esti tájban

detukla•  2015. július 6. 23:59


a galléros dombok öltönyein házak
mocorognak az esti horkolásban
én minden hidegben téged látlak

tornácok vacognak bezárt kapuk mögött
a gyerekzsivaj zivatarokba öltözött
mindig téged hallak fagy és csend között

kabátjukat merengve vetkőzik le a fények
posztópokrócba burkolóznak az éjjek
a sötét érdes bőrén is téged érezlek

a csillagok szégyenlősen pislákoló gyertyák
nappalokra épült sírok keresztjeit tartják
ágakból álló ingák a te árnyad ringatják


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

detukla2015. július 8. 16:35

@skary: Kedves skary, igazad van, a szomorú és hűvös eltávolodást próbáltam versbefoglalni.

detukla2015. július 8. 16:35

@BakosErika: Kedves Erika, köszönöm az olvasást és minősítést! Igen, a szomorú eltávolodást próbáltam versbefoglalni.

BakosErika2015. július 7. 18:27

a galléros dombok öltönyein házak
mocorognak az esti horkolásban
én minden hidegben téged látlak...

Megérintett a szomorúsága...
Jó vers.

skary2015. július 7. 03:44

de hűvös