eljátszott szavak

a terem közepén ül nesztelenséged
törökülésben várja hogy ölbe vedd
és szavakkal éleszd hangtalan dalát
faragd belőle jövődnek líráját

ajkamra tilostáblád akasztottad
hangomat magadra s rám szorítottad
bérbe adtad kimerült csendemet
ki meztelenül hallgat és remeg

minden ölembe hullot szót
ellöktél s az értelemre hajlót
nem vetkőztetheti a suttogás
se panasz se káromkodás

ha már mindened elkopott
belémszegeződnek a sorok
nem pengethetek citerát rajtad
levegőben lépkednek az ujjak

amikor arcomba vésed elfoglaltságod
üreshalmazokba zárt gondolatok
jelentéstelenné meztelenednek
és az üres homályba merednek

a tettek és a halandó vágyak
kettőnk tere között vívnak
de célba jutni sosem mernek
ha hátatfordítasz tükörképednek