Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
csak enyém
detukla• 2015. július 20. 20:53
féltelek
ahogy festmény a színeket
képeken glóriát a szentek
burokba zárnám álmod
rádteríteném az arcom
ne szomorítson az alkony
körédfonnám karom rácsnak
ne bánthassanak az árnyak
mert féltelek önzőn
kalitkába zárnám lényed
csak nekem játssz öröklétet
Ametisz2015. augusztus 20. 11:53
Kedves Klaudia!
Köszönöm, és nagyon hálás vagyok neked ezekért a sorokért...mélyen egyetértek veled. Amit kiírunk magunkból itt a virtuális térben, hol nincsenek érzékszervek, testet öltő cselekvések, hanem szavak képzelet "labirintussal" megtoldva, esetleg tényekkel. Minden írás valamilyen úton-módon feltör a gondolatunkból, oka van. Elindíthatok tartalmával szeretet-érzéseket, de ahogy fent írtad, gyengévé és sebezhetővé, elítélendővé is válhatok általa. Csak mi tudjuk a legmélyebb érzéseinkben belül, hogy hol az a "pont" amiben megkapaszkodik, kinek segítünk ezzel...magunknak vagy másoknak. A lényeg, akik nem ismernek mindegy mit gondolnak az emberről, annyi bőven elég, hogy ismered és bízol magadban...ami felett az embernek korlátlan hatalma van, az a lelki beállítottsága és gondolkodásmódja. Minden ember úgy lát, ahogy a szíve mélyén gondolkodik.
Mégegyszer köszönöm soraid, és szeretetteljes üdvözletem feléd. Timi
detukla2015. augusztus 17. 21:52
@Ametisz: Köszönöm dicsérő szavaid. Sose tudni, mit szabad megmutatni magunkból, vagyis mi az, amitől gyengének és sebezhetőnek, esetleg elítélendőnek tűnünk, mégis kiírjuk magunkból. Köszönöm figyelmedet és kedvességedet így megkésve is!
Ametisz2015. július 21. 14:09
Klasszul megírt vers!
...a kalitkába zárás érzelmi fronton előbb-utóbb sajnos szomorúságot okoz..
Törölt tag2015. július 20. 20:55
Törölt hozzászólás.