Az elnyomás ábrája

Jött, hozott, s elvisz,

mielőtt átfesthetné 

a kőbevésett színtelenséget.

Szürkék között nem terem irgalom.

Van, ahol a muzsikaszó megterhelő.

Van, ahol csak fekete a fehér.

Ott a levegő is feszes,

kireped a domborulni vágyó lélegzéstől.

Kifoszlik, mint térden az elhasznált nadrág.

A csatasorba állt

förmedések közepette

hiába keresed a

rügyrefakadásra szánt

bimbóban a kinyílás akaratát!

Maga ellen fordul,

kiszárad, elsorvad

és virágját nem élvezheted.

Így nem teremhet élet!