Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
absztraktkövér akt
detukla• 2014. november 17. 21:47
sínekre fekszenek a tervek
vászonra várnak aranyecsetek
párnaduci ujjakkal érintik a fényt
és festékkel ölelik magukhoz a kéjt
matracra hasal renyhén a háj
hiúságba merülő modelltáj
színekké simulnak pillérei
dimbesdombok és erdők tükrei
ruhátlanul e műremek
mint kocsonya megremeg
de struktúrák kavalkádján
a gyönyör még sorban áll tán
az arányokra ráömlő hajak
és palettára szelídülő alak
lesz megcifrázott dáma
és pecséteknek torz hatványa
detukla2014. november 18. 21:09
@skary: @BakosErika: @kicsikincsem: @Kicsikinga: @Molnar-Jolan: Köszönöm, hogy újra olvastatok! A mai absztrakt festményekkel az a problémám, ami talán a versemen keresztül is átjön, hogy nem tudom eldönteni, mondanak-e nekem valamit vagy sem, és ha igen, akkor mit egyáltalán? Adott egy cím és színek, vonalak vegyülete, aztán igazából mindenki azt lát benne, amit akar... Hát én is elképzeltem valami megfoghatót az adott kép érthetetlensége és a cím között. :)
BakosErika2014. november 18. 16:01
Jól láttatod. :)
Szeretettel olvastalak és gratulálok.
kicsikincsem2014. november 18. 13:54
Tetszett!!
Kicsikinga2014. november 18. 12:12
Mesterművet "festettél"!
Rendkívül jó vers, és amit látok, lenyűgöző!
Molnar-Jolan2014. november 18. 07:56
jól keverted a színeket a palettán ;-)
skary2014. november 18. 03:58
kicsitbonyolúttlöttneköm :)