A katica ruhája

Kis katica búbánatos,
minden bogár csodálatos,
ám neki a ruhácskája
pötty nélkül virító sárga.


Hová legyen, mit tehetne,
piros ruhát hol szerezne?
Ki tud pöttyöt írni rája,
ne csúfolja erdő szája?


Kérdezgeti fától, fűtől:
Ki hallott gúnyafestőről?
Ki segíthet, hol találja,
a megoldást ki ajánlja?


Se a csiga, se a szöcske
sem az erdő hegedőse,
sem az erdei szamóca, 
se a gomba, a galóca,


sem a harkály, sem a róka,
de még a fecsegő csóka
sem tudja a színkeverést.
Add hát fel a reménykedést,


tanácsolja minden állat.
Bogárkát eszi a bánat.
Ám egy éjjel csoda folytán
ráhuhog a bagoly egy fán.


Huhú, ismerem én búdat,
kaphatsz piros ruhát, újat,
a pipacs majd szívből adna
szirmaiból - így biztatja.


Az egérnek farkincája
pöttyöket festene rája,
pocsolya lenne a festék,
napon száradna a pecsét.


Kis katica megfogadja
a tanácsot, nem vizsgálja.
Elmegy rögtön a pipacshoz,
kap is egy szép virágszirmot.


Örömében illeg-billeg,
lám mily piros szoknyára lelt.
Megkeresi az egérkét,
otthonában Cin legénykét.


Elmeséli nagy-nagy baját,
farkincás hallgatja szavát.
Ecsetfarkat tócsába márt,
bepöttyözi szép ruháját.


Elkészült a Kati-gúnya,
Elapad az erdő gúnyja.
Peckesen jár kis katicánk,
nem szégyelli többé magát.


Hirtelen nagy dörgés támad,
esik, zuhog,patak árad,
elázik a kis katica,
eltűnnek a pöttyök róla.


Elúszik a szép ruhája,
nem mehet ő többé bálba,
újra sárga, pötty nélküli,
így őt senki nem becsüli.


Potyognak a bogárkönnyek,
most már senki nem segíthet.
Ám egy kati-fiú, merész,
meglátja kati-menyecskét.


Ó mily becses, különleges,
sárga, folttalan, mily kecses,
te vagy a legszebb katica
akit láttam én valaha!


Így kiált a szepegőre,
meglepődött remegőre.
Szép vagyok és különleges?
Ó, mily nemes, ó mily kedves!


Katica úr megöleli,
a kis sárgát megtiszteli.
Feleségül kéri szépen,
lagzijukba gyere vélem!