A pillanat

designo•  2013. március 11. 15:49

Így fórumozunk

Ha van
-szerinted-
mi a
szerelem ?
Mire gondolsz
most
mennyit ér
egy élet
válaszolj a
kérdésre.
Beszélgessünk
versben
látogasd meg a
blogomat
ajánlom
másnak is.
Fogalmazd meg
de csak hazugságot
mindenki írjon
egy szóláncot.
Nagyon szigorú
szóláncot.
Aki rejtőzik
az álarc mögött
designo kunyhójában
találtatott.
Három szavas a
történet
ami magaddal vihetsz
egy lakatlan szigetre.
Emberek
jó fele tartunk
írjunk verset
az elsőt és utolsót
(lehetőleg folytatható
legyen).
Az írásjelek használata
központozás
mindez
apokalipszis ?
Miért töröltessem
magam
nem tudhatom
hogy utolsó
a könyv amit
olvashatok.
A krimóban
beszélgetünk
a poet újdonságairól
keresztrímesen
nosztalgiázunk
verselve beszélünk
az időről.
Így fórumozunk.

designo•  2012. október 19. 10:54

Rebellis levélnász

Semmiben tér-fogan
karomban szelíd ősz,
kockás terítéken
ökörnyál enteriőr.

Kapaszkodik erősen
egy megviselt napsugár,
fázósan összehúz:
csípős arcpírt takar.

Sárguló füvekre hull
a táguló retina-kék,
s rebellis levélnászra
föld-barna makramé.

Holtsápadt éjre ugat
egy kivénhedt kutya,
eltévedt mesehős int
fáradt-lágy mosollyal..

 

2012.10.19

designo•  2012. augusztus 29. 14:28

A nagy ember

A nagy ember

Mindenki ismerőse,
mosolya korlátlanul naprakész.
Tudja, szükség van rá:
ruhájára jelvényt szegez,
arcára közönyt.
Zászlók alá sorakozik
öltönyösen elegáns,
a sofőrje egyenruhás.
A jelszavai követendőek,
kötelező példabeszédek:
bemagolt rutinos imák.
Szolgasereg lesi minden 
hangos parancsát,
divatos pártházakban
ideológiákat majszol
elvakult síklátó-feltéttel.
Ha kell nevet dühödten,
máskor sírva vigad:
éppen csak annyira, 
amennyit elhisznek.
Az istenadta nép, mint
marokba szorított madár
igézve hiszi minden szavát.
Egyszer majd utcák-terek
szobrok, hidak viselik
tiszteletteljes nevét.

designo•  2012. július 20. 17:37

A gyanú



Egészen biztosan
hasonlítunk egymásra.
Kis, apró, alig szerethető
lélek-ráncok sorakoznak
az én króm-kemény
ünneplő arcomon is.
Rángó, görcsös mozdulatok
sora pusztít bennünk
mindent, önként vállalt
korlátainkba kapaszkodunk.
De biztosan tudom, érzem :
téged is széthasít
a kegyetlen gyanú,
egyformán nyüszítünk
a terített asztal körül  marakodva tolakodó,
telhetetlenül magabiztos,
cinikus nagyurakra.

designo•  2012. július 19. 10:48

Epilógus

ragadós mankó-fa
kiszáradt macskajaj
korgó gyomorban
üreges éh-sóhaj
maradandó ököl románc
várandós karakter-arc
mutatós erdei séták
kósza gondok séta-nász
már csak haza kell találnom
semmi más nem imponál
kórban úszik mindenem
fáj ha nem érkezem meg