A pillanat
Vakság
A falakra karmolt
obszcén hieroglifák
kiszáradt terekre mutatnak.
Az arcpirító aforizmák mellett
-putrisor bűzben és bűnben-
maszatos gyerekek ténferegnek.
Ide a térítők is kettesével járnak
és nagyon hamar tovább osonnak.
Az istenek sem járnak erre...
Senki nem látott semmit.
Nem tudnak semmit, minden csak
szóbeszéd, hallgatás, vakság.
Csak a kutyák, csak ők néznek
mindent értő nedves szemeikkel.
Sánta blues
Mindig a parton ültél,
leginkább magaddal.
És kővel írtad a köveket,
ha hagytad magadnak.
A sárpaloták ablakai
hideg szemeikkel:
szánalommal gyűlölnek.
kíméletlen
most is csak a barkafény-tavasz
zsong mindenhol.
persze hurrá-optimizmussal
és félős tapsviharral.
a kellően adagolt remények
most is arcpirítóan hamisak.
aztán a szemeid gödrében
észreveszem a kíméletlen telet.
kiválasztottak
nincs semmi a föld felett vagy alatt
csak a tudatba döngölt szavak
idétlen katatóniája visszhangzik...
idővel kötelező igazsággá dermed
az ezer évekre elrendeltetett kárhozat
de a szabályozott hit feloldozhat...
mert a kiválasztottak eljönnek
kisorsolják a királyok idejét
törvényt ülnek a halandóknak...
majd látványos mártírhalált halnak
de évezredek szólnak mellettük
vitathatatlanul és mindörökké...
utolsóként
odabent minden rohad
utolsóként valaki
a zenét kikapcsolhatja.