Újabb stigmák

Emlék, mámor és 

spirálhalmaz. 

Tegnapok-ízű 

félelemleves 

irtó íze. Mert 

újabb stigmák 

követelnek 

benned helyet. 

A mosolytalan, 

festékhiányos 

kirakatbűzben álldogálsz 

csupa-szem arccal. 

Fázol, de 

kimondhatatlanul 

keresel. 

Fűzöld és álommező, 

levetítesz mindent 

ott a legmélyén, 

az mindig 

megvigasztal. 

Párkányporos 

élet-bűz terjed 

kifeszített kezeid 

rejtekében. 

Senki vágyaiban 

nem szerepelsz, 

szabad vagy 

és kortalan. 

Már szokod 

a nevetést, 

karokba menekülsz 

párhuzamokban 

tagadsz. 

Megtaláltál.