A pillanat
VéleményVakság
A falakra karmolt
obszcén hieroglifák
kiszáradt terekre mutatnak.
Az arcpirító aforizmák mellett
-putrisor bűzben és bűnben-
maszatos gyerekek ténferegnek.
Ide a térítők is kettesével járnak
és nagyon hamar tovább osonnak.
Az istenek sem járnak erre...
Senki nem látott semmit.
Nem tudnak semmit, minden csak
szóbeszéd, hallgatás, vakság.
Csak a kutyák, csak ők néznek
mindent értő nedves szemeikkel.
A nagy ember
A nagy ember
Mindenki ismerőse,
mosolya korlátlanul naprakész.
Tudja, szükség van rá:
ruhájára jelvényt szegez,
arcára közönyt.
Zászlók alá sorakozik
öltönyösen elegáns,
a sofőrje egyenruhás.
A jelszavai követendőek,
kötelező példabeszédek:
bemagolt rutinos imák.
Szolgasereg lesi minden
hangos parancsát,
divatos pártházakban
ideológiákat majszol
elvakult síklátó-feltéttel.
Ha kell nevet dühödten,
máskor sírva vigad:
éppen csak annyira,
amennyit elhisznek.
Az istenadta nép, mint
marokba szorított madár
igézve hiszi minden szavát.
Egyszer majd utcák-terek
szobrok, hidak viselik
tiszteletteljes nevét.